1947.november 20-án születtem Mátészalkán. Kisgyermek korom óta szívesen töltöttem az időmet rajzolással, festegetéssel.
A gimnáziumban megismerkedtem a műszaki rajzzal, aminek azóta is sokszor vettem hasznát. Az iskolát egy év után otthagytam, és marós ipari tanuló lettem. A gyár légkörét nem tudtam megszokni, és a szakmámat sem sikerült megszeretni. Az inas évek alatt elvégeztem a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola 3 éves alakrajz tanfolyamát, és levelezőn újra kezdtem a gimnáziumot. A szakmámban még két évig dolgoztam, majd áruátvevő lettem, közben szobrászatot tanultam.
1970-ben megnősültem, és dekorációs kirakatrendezőként helyezkedtem el a Ravillnál. Másodállásban reklámgrafikával foglalkoztam. 1973-ban megszületett Péter fiunk. A következő években mintáztam pár szoborfejet, és készítettem néhány érmet is.
1976-ban egy sikertelen fejesugrás következtében megbénultam, azóta kerekesszékben ülök. Mivel a bénulás a kezeimet is érintette, gondolni sem mertem a rajzolásra, szobrászkodásra, mert csak két kézzel tudok fogni. Egy pszichológusnő tanácsára újra rajzolni kezdtem, közben a munkahelyem továbbra is foglalkoztatott kirakat tervezőként. 1979-ben beköltöztem a Mozgássérültek Állami Intézetébe, azóta itt élek.
1980-ban elváltam. Az intézetben újra kezdtem mintázni. Először agyaggal, majd bronzból is készültek érmek, plakettek. Grafikával is foglalkoztam, terveztem emblémákat, és kiadványok címlapjait.
1991-ben indultam a Magyar Nemzeti Bank, új forint pénz érmesor pályázatán, amit Kósa Istvánnal megosztva megnyertünk. Ő készítette el az érmék hátlapját, én az előlapot. A sikernek köszönhetően megszaporodtak a megrendelések, az Állami Pénzverde emlékérmek tervezésével bízott meg. Az MNB is meghív évente egy-egy pályázatára, ezek közül néhányat megnyertem.
I was born in Mátészalka on the 20th November 1947. I have developed a liking for drawing and painting since I was a small child.
In secondary school I learned technical drawing and I have made good use of this knowledge ever since. I left school after a year and became a miller trainee, however I could not get used to the ambiance of the factory nor could I manage to like my job. During the training years I have finished a 3 year-course of model drawing at the School of Fine and Applied Arts, and restarted High School as a correspondent student. I have worked two more years as a miller, then became a goods dispatcher, and learned sculpting besides.
In 1970 I got married and found a new job as a decorator window-dresser at Ravill. As a part-time job I worked in advertisement graphics. In 1973 our son Péter was born. In the next years I sculpted a few busts and started to design medals.
In 1976 as a result of an unsuccessful dive I became paralyzed, ever since I have been confined to a wheelchair ever since. As my hands were also paralyzed I did not even dare to think about drawing or sculpting, as I can only grip something with both of my hands. However, after the advice of a psychologist I started to draw again, and kept my job as a window dresser. In 1979 I moved in the National Institute for Handicapped, and I live here ever since.
In 1980 I got divorced. I started to design medals in the Institute again. I have produced medals and plaquettes first of clay, then of bronze. I started to involve myself with graphics as well; I designed logos and cover pages.
In 1991 I have participated in a tender by the Hungarian National Bank for the design of the new Forint medal collection, which we won jointly with István Kósa. He designed the reverse of the coins while I designed their faces. Thanks to this success I have been starting to get more commissions while the State Mint assigned me the design of memorial medals. The Hungarian National Bank also invites me for his yearly tenders, of which I have won a few.